Már több hónapja hogy az utolsó darab új-zélandi gumicukor is odaveszett. Pontosan emlékszem, egy komor, még tavaszi nap volt, amikor épp a szakdolgozatom felett görnyedtem, és egész komoly égési sérülések jelentkeztek rajtam a már a körmömre égett gyertya miatt. A nem elhanyagolható méretű mintacsomag vészes sebességgel fogyott, annak ellenére hogy most nem voltam annyira adakozó mint szoktam lenni, különösen a végső csomagok felé. Még most is érzem, ahogy összeszorul a gyomrom, amikor G.Laci az utolsó, a vártnál sokkal puhább és ízletes gumikukacaimat végezte ki, amiket azért hagytam a végére, mert ránézésre nem tűntek semmi extrának, mégis felejthetetlenül puha és zamatos csúszómászókat rejtett. Ennyi idő után is tisztán emlékszem mindegyik zacskó felbontásának élményére, és a meglepetésre amiket okoztak. Természetesen a magyar Haribo gumimaci mindig is különös helyet fog elfoglalni a szívemben, de ez a csomag merőben megváltoztatta a jó gumicukorról alkotott véleményemet. Az elmúlt hetekben ráadásul több országból is érkezett hozzám szállítmány: Angliából, Szlovákiából és Németországból is, így sokkal jobb rálátással és tapasztalattal tudok visszaemlékezni és értékelni az akkor kapott gasztronómiai élményeimet. Azóta szinte érzem az itthoni gyártmányokban a műanyagszékláb karcolását a gyomromban. És nem értem, hogy nálunk miért ennyire kemények és gumisak, amikor léteznek pihe-puha, könnyű, mégis olyan ízvilágú gumicukrok, amitől szinte tűzijátékot szórnak az ízlelőbimbók. Volt olyan is ami ragacsosabb volt, édes kis bogarak formáit mintázta, és belül édes, méz szerű trutyi folyt belőlük, ami szinte azonnali függőséget is okozott.

Ezt a szakdogám egy fejezete alatt végeztem ki, és majdnem bűntudat fogott el, hogy ebből nem adtam senkinek... de aztán mégse.

Külön említést érdemel az ananászos csoda, ami csokival volt bevonva. Állagra olyan mint a megszáradt rágógumi, majd elolvad mint a kemény karamella, az eredmény pedig majdnem egészen különleges banános csoki íz... csak sokkal jobb. Itt megoszlottak a véleménynek, volt akinek nem jött be, de többen is mondták, hogy semmihez sem hasonlítható élményt nyújt. Mindjárt el is gondolkodtunk hogyan kéne ebből itt pénzt csinálni. Judit még keresünk ezzel kapcsolatban :D

Érdekesek voltak a kis repcsik is, azoknak is hasonló, olvadós állaguk volt. Azzal nagy sikert arattam a gyerekeknél. Hatására a ritkán látott másod unokatesóm magától is tudta a nevem, pedig előtte látott már ejtőernyővel leszállni, de ezzel jobban lenyűgöztem.

Összességében ki kellett tolnom az értékelési skálámat, hogy méltó pontszámot adhassak. Ráadásul a csomagolásokat megnézve mindre oda van írva, hogy természetes vagy színezékmentes. Volt köztük egy csomag cukormentes keménycukorka, aminek előítéletekkel tele fogtam neki, és nem vártam tőle sokat. Ezúton szeretnék gratulálni hogy ebből is tudnak marha jót csinálni. Egy bajom volt vele, nagyon ragacsos volt, így elég hosszas szenvedés árán lehetett hozzáférni. Ebben a pár napban többet érintette a kezem a billentyűzetet és az egeret... mivel gyakorlatilag odaragadt... tehát nem okozott komolyabb karaktergyarapodást a dolgozatomban. Szóval nem kis irigység fogott el, hogy a kiwik nyugodtan degeszre zabálhatják magukat finomabbnál finomabb gumicukrokkal, és ettől még simán elélhetnek 100 évig. Még akkor is, ha nincs elég önfeláldozó ernyős kispajtijuk, akik segítenének mindezt elfogyasztani. Sajnos a képeim odavesztek a telefonommal együtt, de google a barátom, találtam párat, hogy ha láttok valakinél felismerjétek, és lecsaphassatok rá. Judit, neked meg boldog szülinapot, remélem új-zélandi finomságokkal gazdagon telik neked! Puszik, és örök hála!!!